Hogyan vedd magad körül szépművészettel 2026-ban anélkül, hogy galériává alakítanád a lakást?
Oct 19, 2026
Ha azt halljuk, hogy „művészet az otthonunkban”, könnyen eszünkbe jut egy festmény a kanapé fölött. Keret, gondosan kiválasztott falszakasz, esetleg egy aranyszínű képlámpa, ami pontosan a megfelelő szögből világítja meg. Mintha a művészethez nemcsak pénzre, hanem külön helyre és némi ünnepélyességre is szükség lenne.
Pedig nem kell galériává alakítanunk a nappalit ahhoz, hogy a művészet helyet kapjon az életünkben. És nem feltétlenül kell hozzá olyan tárgyat vásárolnunk, amelynek egyetlen feladata, hogy nézzük.
Néha éppen azokon a dolgokon találhatunk rá, amelyeket egyébként is nap mint nap használunk.
A szépségnek nem kell külön alkalom
Van egy sajátos viszonyunk a szép tárgyakhoz: hajlamosak vagyunk félretenni őket. A különleges tányér a vendégeké, a kedvenc noteszbe sajnálunk írni, a szép terítőt csak ritkán vesszük elő. A hétköznapokra pedig marad az, amit nem kell félteni.
De miért pont azokból a pillanatokból hagynánk ki a szépséget, amelyekből a legtöbb van?
A reggeli kávézásból. A vacsorakészítésből. A buszon töltött húsz percből. Nem kell mindegyiket különleges eseménnyé változtatni. Elég, ha néha akad valami, amin jólesik elidőznie a szemünknek.
Egy izgalmas színpár. Egy játékos figura. Egy kompozíció apró részlete, amelyet tegnap még észre sem vettünk.
A tárgyaink is lehetnek vásznak
Egy táska elsősorban arra való, hogy magunkkal vigyük benne a dolgainkat. Egy tálcán reggelit viszünk, egy kendőt a nyakunk köré tekerünk, egy noteszbe bevásárlólistát vagy hirtelen támadt ötleteket írunk.
A funkciójuk ettől még nem szabja meg, hogyan kell kinézniük.
Ezek a felületek egy művész képi világának is helyet adhatnak. Így az alkotás nem különül el a napi rutinunktól: velünk jön az utcára, ott van a konyhában, előkerül a táskánkból. Nem kell megállnunk előtte úgy, mint egy kiállításon. Használat közben találkozunk vele újra és újra.
Persze nem attól lesz jó egy használati tárgy, hogy képet nyomtatunk rá. Ugyanúgy számít az anyaga, a formája, a tartóssága és az, hogy valóban jó-e használni. A művészi megjelenés akkor talál igazán helyet a hétköznapokban, ha nem ezek helyett, hanem ezek mellett van jelen.
Ismerős képek, új felületeken
Ha ilyen tárgyakat keresünk, hamar ismerős motívumokba botlunk. Van Gogh napraforgói, a Csillagos éj kavargó égboltja, Klimt aranyló alakjai köszönnek vissza bögrékről, táskákról és füzetborítókról.
Érthető, hogy szeretjük őket. Attól, hogy egy alkotást sokszor láttunk, még nem lesz kevésbé értékes, és egy kedvenc festményhez kötődő tárgy is lehet személyes örömforrás.
Mégis érdemes néha túlnézni a jól ismert múzeumi kedvenceken. Ha mindig ugyanazokkal a képekkel találkozunk, könnyen kimaradnak azok az alkotók, akik most dolgoznak, kísérleteznek, és a velünk közös világra reagálnak.
A művészet ugyanis nem ért véget azokkal a nevekkel, amelyeket az iskolában megtanultunk.
Amit még nem ismerünk, az is közel kerülhet hozzánk
Egy kortárs alkotáshoz nem jár feltétlenül kész történet a fejünkben. Lehet, hogy nem ismerjük az alkotó nevét, és még nem láttuk a képet száz másik helyen.
Először egyszerűen csak megtetszik.
A színei miatt. A humora miatt. Mert valamire emlékeztet, vagy éppen azért, mert semmihez sem hasonlít, ami eddig körülvett minket. Az ismerkedés kezdődhet ennyivel. Nem kell hozzá művészettörténeti tudás vagy annak biztos megfogalmazása, hogy pontosan „mit jelent” a kép.
Mi az Artimónál ezért dolgozunk kortárs művészekkel, és ezért keressük aktívan az újabb együttműködési lehetőségeket. Olyan alkotásoknak szeretnénk helyet adni a mindennapi tárgyakon, amelyekkel talán másképp nem találkoznál.
Egy íróasztal-alátétre talán ritkán gondolunk így, pedig a hétköznapi használati tárgyak között különösen tágas "vásznat" kínál: a 80×40 centiméteres desk matünkön egy alkotás részleteinek is van helyük kibontakozni. Így a művészet nemcsak egy-egy pillanatra kerül elénk, hanem végigkísérheti a munkanapunkat, ott, ahol egyébként is sok időt töltünk.
Nem az a cél, hogy minden holmink feltűnő legyen, vagy minden felületre jusson egy kép. Inkább az, hogy amikor valamire valóban szükségünk van, a használhatósága mellett azt is megkérdezhessük: jó lesz nap mint nap ránézni?
Így a művészetnek nem kell külön helyet szorítanunk az életünkben. Ott lehet azon, amit amúgy is kézbe veszünk.
De mit jelent egy ilyen együttműködés a művész számára? Az, hogy az alkotása sokféle otthonba és sok emberhez eljut, csak a történet egyik része. A következő cikkben a másik oldalát is megmutatjuk.
Ha közelebbről is megismerkednél a cikkben felbukkanó mintákkal, nézd meg az azonnal elérhető Studio Dorothea együttműködésünk íróasztal-alátétjeit, valamint a hamarosan újra készletre kerülő Milyen Kedves kollekció erdei és madaras változatát.
